Komoly hullámokat vetett a színházi világban Eszenyi Enikő ügye, amelyre most a Színházi Dolgozók Szakszervezete is nyilvánosan reagált. A szervezet egy hosszú és egyértelmű állásfoglalásban fejtette ki, hogyan látják a hatalmi visszaélések és a munkavállalói biztonság kérdését a szakmán belül.
A közleményben világossá tették: számukra nem az számít elsődlegesen, hogyan próbálja megmagyarázni magát a szakma vagy milyen hangulat uralkodik a nyilvánosságban, hanem az, hogy a színházakban dolgozó emberek biztonságban érezzék magukat.
A szakszervezet szerint a nyilvánosság sok esetben azért válik kulcsfontosságúvá, mert a belső jelzőrendszerek egyszerűen nem működnek megfelelően. Úgy látják, sok probléma csak azért kerül felszínre, mert már nincs más lehetőség arra, hogy a dolgozók hallassák a hangjukat.
Példaként felidéztek egy olyan színházigazgatót is, aki még egy szerződtetés előtt külön megkérdezte az érintett munkatársakat arról, szeretnének-e együtt dolgozni egy problémásnak tartott személlyel. Miután szinte mindenki nemet mondott, az igazgató végül visszalépett a döntéstől. A SZIDOSZ szerint ennek kellene természetes gyakorlatnak lennie az egész szakmában.

A közlemény egyik legerősebb része Eszenyi Enikő korábbi nyilatkozatára reagált. A rendező nemrég úgy fogalmazott, hogy az elmúlt hat évben most fordult elő először, hogy egy alkotói közösségben megingott vele szemben a bizalom.
Erre a szakszervezet rendkívül határozott választ adott.
Szerintük nem arról van szó, hogy most történt volna először ilyen eset, hanem arról, hogy most derült ki először nyilvánosan. Úgy látják, a korábbi hallgatás inkább a félelem és az elfojtás következménye volt, nem pedig annak bizonyítéka, hogy a problémák megszűntek volna.

A SZIDOSZ azt is hangsúlyozta, hogy különösen érzékeny helyzetről van szó azért, mert Eszenyi nem színészként, hanem rendezőként kapott felkérést, ami egyértelműen hatalmi pozíciót jelent egy társulaton belül.
A szakszervezet szerint elfogadhatatlan, hogy olyan emberek kerüljenek újra vezető vagy strukturális hatalmi helyzetbe, akik korábban visszaéltek a pozíciójukkal, és jelenlétük szorongást vagy félelmet okozhat a munkatársak körében.

Közleményük végén ugyanakkor azt is kiemelték, hogy nem hisznek a nyilvános meghurcolásban vagy a bosszúhadjáratokban. Úgy gondolják, valódi változást csak az őszinte felelősségvállalás és a független vizsgálatok hozhatnának, ezek azonban szerintük ebben az ügyben eddig elmaradtak.
