A mai napig nehéz feldolgozni Tompos Kátya elvesztését. A kivételes tehetségű színésznő és énekesnő 2024 májusának végén, mindössze 41 évesen hunyt el, hosszú és embert próbáló betegséget követően. Távozása nemcsak a művészvilágot, hanem az egész országot megrázta, emléke pedig azóta is él azok szívében, akik ismerték, szerették vagy csodálták munkásságát.
Kátya rendkívüli erővel és kitartással küzdött a gyógyulásért. Külföldi kezeléseken vett részt, és sokáig úgy tűnt, hogy van esély a felépülésre. Állapota azonban váratlanul rosszabbra fordult, ezért végül Magyarországra szállították, hogy a számára legfontosabb emberek mellette lehessenek a legnehezebb időszakban.
A Jászai Mari- és Junior Prima-díjas művész tele volt tervekkel. Nemcsak alkotóként, hanem emberként is kíváncsian tekintett a jövő elé, és szerette volna megélni az élet későbbi szakaszait is.
„Egyelőre nem foglalkozom a határidőkkel. Szép sorjában mindennek el szokott jönni az ideje az életemben. Most még arra is kíváncsi vagyok, hogy fogok kinézni 50-60 évesen. Érdekelnek az élet egymást követő szakaszai, és jó lenne lélekben megtartani azt a frissességet, ami most van” – mondta egy korábbi interjúban.
A színésznő még azon is elgondolkodott, milyen lesz majd az arca az évek múlásával.
„Hosszú távon gondolkodom. Az is érdekel, hogyan fognak állni a ráncok az arcomon. Felfele görbülnek, mint a mosolyé, vagy lefele..? Vajon mi alapján dől el?” – töprengett akkor.
Ezek a mondatok ma különösen megrendítően hatnak. Kátyának nem adatott meg, hogy megtapasztalja az idő múlását, amelyre annyira kíváncsi volt. Nem láthatta, hogyan változik az arca, hogyan alakul az élete évtizedekkel később, és azt sem, hogy milyen lenne idősen visszatekinteni az addig megtett útra.
A művésznő mindig hitelesen beszélt az életről és az emberi vágyakról. Nem a gyors sikerekben vagy a görcsös teljesítménykényszerben hitt, hanem abban, hogy minden a maga idejében érkezik el.
„Nem tudom, mi a jobb: ha harmincéves koromra mindennel rendelkezem, amit a reklámokban, újságokban, tévében tukmálnak rám, vagy ha szépen végigjárom a nekem kiszabott személyes utat, lehetőségeket. Ha ezt veszem alapul, akkor általában nagyon jó reggel felébredni. Azt a bizonyos görcsös akarást nem preferálom” – vallotta.
Bár a magánéletét féltve őrizte, annyit lehetett tudni róla, hogy egyik legnagyobb álma az anyaság volt. Emellett szakmai tervei és céljai is voltak, ezért mindvégig hitt abban, hogy sikerül legyőznie a betegséget.
Amikor a speciális kezelések költségei már meghaladták a lehetőségeit, művésztársai és támogatói összefogtak érte. Jótékonysági koncertet szerveztek, adománygyűjtés indult, és emberek ezrei álltak mellé. A szükséges összeg végül összegyűlt, ám a sors kegyetlenebbnek bizonyult: szervezete nem bírta tovább a harcot, mielőtt a tervezett kezelések megkezdődhettek volna.
Посмотреть эту публикацию в Instagram
Halálhíre sokkolta az országot. Két évvel később is sokan őrzik az emlékét, és rendszeresen megemlékeznek róla. A Tompos Kátya Alapítvány minden évben emlékkoncertet szervez, amely nemcsak az ő munkássága előtt tiszteleg, hanem segítséget is nyújt nehéz helyzetben lévő művészeknek és családtagjaiknak.
Az eseményen adják át a Tompos Kátya-díjat is, amely idén Balla Eszter színésznőhöz került. Kátya öröksége így tovább él: a színpadon, a művésztársak emlékeiben és azok szívében, akik soha nem felejtik el a mosolyát.