Szabó Réka ma már sokak számára az Exatlon Hungary győzteseként ismert, de az odáig vezető út korántsem volt olyan magabiztos és sikeres, mint amilyennek kívülről tűnhetett. A fiatal nő most őszintén beszélt arról az időszakról, amikor úgy érezte, teljesen elveszítette a kapaszkodókat az életében.
Réka gyermekkora sem alakult könnyen: testvérével együtt nevelőszülőknél nőtt fel, miután édesanyja mentális állapota miatt nem tudta biztosítani számukra a megfelelő hátteret. A nehézségek azonban a felnőtté válás éveiben sem kerülték el.
Eredetileg edzőként képzelte el a jövőjét, ám az élet más irányba terelte. Végül egyetemre ment, miközben a vendéglátásban dolgozott, hogy fenn tudja tartani magát. Az időszak rendkívül megterhelő volt számára: gyakran hajnalig tartott a műszakja, majd néhány óra alvás után már az egyetemi előadásokon kellett helytállnia.
Eleinte még úgy érezte, képes megbirkózni a kihívásokkal, később azonban egyre erősebb kétségek gyötörték. Nem találta a helyét a választott pályán, a kötelező gyakorlatokat sem élvezte, és egyre biztosabb lett abban, hogy nem szeretne óvodapedagógusként dolgozni.
„Edző szerettem volna lenni, viszont úgy alakult az élet, hogy ez nem sikerült. Végül elkezdtem az egyetemet, és ez idő alatt a vendéglátásban dolgoztam. Volt olyan időszak, hogy csak pár órát aludtam, hiszen hajnalig tartott a műszakom, és utána kelhettem az egyetemi órákra” – idézte fel.
A bizonytalanság idővel komoly lelki terhet jelentett számára. Folyamatosan azon őrlődött, vajon jó irányba halad-e az élete, és egyre többször gyötörték félelmek a jövője miatt.
„Annyira küzdöttem ezzel a gondolattal, konkrétan addig kérdezgettem magamtól, mi lesz velem, míg pánikrohamaim nem lettek” – vallotta be.
A helyzet odáig fajult, hogy a szorongás már a munkájára is rányomta a bélyegét. Előfordult, hogy annyira maga alá került, hogy haza kellett küldeni a munkahelyéről. Akkoriban attól rettegett, hogy nem találja meg a helyét, és nem lesz képes megélni abból, amit addig tanult.
Végül egy váratlan, de sorsfordító döntést hozott. Még a diploma megszerzése előtt passziváltatta az egyetemi félévét, és Mallorcára költözött. Bár sokan merész lépésnek tartották, számára ez jelentette a kiutat abból a lelkiállapotból, amely hónapokon át fogva tartotta.
A külföldön töltött idő teljesen új nézőpontot adott neki. Úgy érezte, kiszakadt abból a környezetből, amely addig folyamatos nyomás alatt tartotta, és végre lehetősége nyílt arra, hogy tiszta fejjel átgondolja, mit is szeretne valójában.
„Ez volt életem legmerészebb dobása, ám egyben a legjobb döntése. Azóta sokkal színesebben látom a világot. Az volt a szép benne, hogy egy idegen országban bárki lehetsz, mindenki elfogad olyannak, amilyen vagy” – mesélte.
A külföldi kitérő végül segített neki megtalálni önmagát. Hazatérése után már más szemmel tekintett a jövőjére, és sikerült meghoznia azt a döntést, amely korábban annyi bizonytalanságot okozott: rájött, hogy mégis az óvodapedagógusi hivatás az, amiben hosszú távon kiteljesedhet.