Vegye le róla azt a szemüveget!
A csendes parkban mindenki felkapta a fejét erre a mondatra.
A gyerekek nevetése egy pillanat alatt elhalt, a sétálók pedig kíváncsian fordultak a hang irányába.
Egy mezítlábas, szakadt ruhát viselő kisfiú állt egy férfi és a kislánya előtt.
Sovány volt, de a tekintete rendíthetetlen.
Egyetlen pillanatra sem vette le a szemét a kislányról.
Az apa ösztönösen közelebb húzta magához a gyermekét.
– Mit mondtál? – kérdezte döbbenten.
A fiú nyugodtan felelt.
– Lát.
A kislány eközben erősen szorította a fehér botját.
A közelben sétálók lassítani kezdtek.
Néhány másodperc múlva már kisebb tömeg figyelte a különös jelenetet.
Az apa hitetlenkedve megrázta a fejét.
– A lányom évek óta vak.
A kisfiú azonban nem hátrált meg.
– Vegye le róla a szemüveget – ismételte halkan.
Mielőtt az apa válaszolhatott volna, egy nő rohant feléjük.
– Ne!
– Ne hallgass rá!
A hangja nem dühös volt.
Sokkal inkább rémült.
Minden tekintet rá szegeződött.
A parkot néhány másodpercre teljes csend borította.
A következő pillanatban valami egészen váratlan történt.
A kislány lassan elfordította a fejét.
Nem az édesanyja hangja felé.
Hanem egy élénksárga lufi irányába, amely lassan sodródott a mezítlábas kisfiú mögött.
Az ajka remegni kezdett.
A szemét könnyek lepték el.
– Apa… – suttogta.
– Én… látom a fényt…
A férfi szinte levegőt sem kapott.
Hol a lányára nézett, hol a feleségére.
És először életében olyan félelmet látott a nő arcán, amelyre semmilyen magyarázatot nem talált.
A kisfiú ekkor egy lépést hátrált.
Mielőtt megfordult volna, még halkan ennyit mondott:
– Inkább azt kérdezze meg tőle, mit titkol önök elől.
Ezek a szavak egyetlen pillanat alatt mindent megváltoztattak.