**Részletes magyar fordítás**
A két bűnöző dermedten állt.
A magas férfi egyetlen szót sem szólt.
Csak nyugodt léptekkel elindult a kunyhó felé.
Az idős asszony lassan leengedte a botját.
– Tudtam, hogy el fogsz jönni – mondta halkan.
Az egyik bűnöző hitetlenkedve rázta a fejét.
– Ez lehetetlen…
Mereven bámulta a férfi nyakában lógó dögcédulát.
– Te… te meghaltál.
Az idegen néhány méterre tőlük megállt.
– Ti legalábbis ezt hittétek.
Nyugodt hangja jeges borzongást küldött végig az erdőn.
A másik bűnöző idegesen hátrálni kezdett.
– Menjünk innen!
De a társa mozdulatlan maradt.
– Nem… tudni akarom, ki ő.
Az idős asszony fáradtan felsóhajtott.
– Húsz évvel ezelőtt megmentette az életemet.
Egyenesen a két férfira nézett.
– És ti voltatok azok, akik felgyújtottátok a tanyánkat.
Mindkét férfi elsápadt.
Erről a történetről senki más nem tudott.
A magas férfi lassan előhúzott egy kifakult fényképet.
A képen egy fiatal nő, egy kisgyermek… és ő maga volt látható katonai egyenruhában.
A hátoldalára kézzel ezt írták:
**„Ha nem térek haza, vigyázz édesanyámra.”**
Az idős asszony letörölt egy könnycseppet.
– Soha nem jött haza.
– Nem – felelte a férfi. – Mindenki azt hitte, hogy a bevetésen meghaltam.
A két bűnözőre emelte a tekintetét.
– De túléltem.
– És hosszú éveket töltöttem azzal, hogy felkutassam azokat, akik tönkretették a családomat.
Az egyik bűnöző hirtelen megfordult és futásnak eredt.
A másik habozás nélkül követte.
Menekülés közben eldobták a hátizsákjukat és az ellopott fegyvert is.
Néhány perccel később rendőrszirénák hangja visszhangzott az erdőben.
A rendőrök végig követték a nyomukat.
A két férfit még azelőtt elfogták, hogy kiértek volna az országútra.
Egy fiatal rendőr döbbenten nézett a magas férfira.
– Maga állította meg őket?
A férfi halványan elmosolyodott.
– Nem.
Gyengéden az idős asszony vállára tette a kezét.
– Ő állította meg őket.
A rendőr értetlenül nézett a törékenynek tűnő asszonyra.
Az asszony nyugodtan elmosolyodott.
– Alábecsültek engem.
Az egykori katona bólintott.
– Mindig ezt tették.
Miután a rendőrség elhajtott, ketten csendben ültek a kunyhó előtti padon.
Sokáig egyikük sem szólalt meg.
Az erdő újra teljesen elcsendesedett.
Az idős asszony összehajtotta a fényképet, és visszaadta a férfinak.
– Betartottad az ígéretedet.
A férfi az ég felé nézett.
– Hazatértem… csak sokkal később, mint reméltem.
Néha a legnagyobb fegyver nem az erő.
Hanem egy olyan ígéret, amely soha nem hal meg.
